Intézeti, kutatási profil:

Intézeti kutatási arculatunkat három tényező befolyásolja:

1. Tanszékünk professzora jelentős tapasztalattal bír számos, a tanszék profiljába vágó területen: nemzetközi pénzügyek, gazdasági-pénzügyi integráció, gazdaság-és költségvetési politika, monetáris politika, bankszabályozás, gazdaságtörténet, pénzügytörténet, gazdaságetika.
Tanszékünk docense évtizeden át volt vezető társadalomtudományi szaklap gazdaságpolitikai rovatvezetője, a Nemzeti Bank árfolyam-politikával foglalkozó közgazdásza, a Közgazdaságtudományi Intézet kutatójaként a vállalatszerkezet és a fizetési mérlegproblémák jó ismerője. Utóbbi időben sokat foglalkozott a humán tőke, a családgazdaság kérdéseivel, ezen belül az egészségügy és az oktatásügy finanszírozási, gazdaságossági kérdéseivel.

2. Gazdálkodástudományi szakunkon több szakirány van. Ezek egyike a pénzügy. Kutatásaink azonban szorosan kötődnek az Európai Integráció és a vállalkozásfejlesztési szakirány területeihez is.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági és monetáris integráció, az EU közpénzügyek, ill. az EU bank-és tőkepiaci rendszerének fejlődése, a vállalatok tőkeszerzési lehetőségeinek vizsgálata, a vállalkozások fizetési mérlegre gyakorolt hatása, a vállalkozási értéknövekedés vizsgálata más szakirányokat is érint. Az államháztartás alrendszereinek naprakész ismerete, a közjavak gazdaságos finanszírozásának kérdése egy non-profit, vagy közszolgálati, költségvetés-gazdálkodási szakirány megalapozásául is szolgálhatnak. A mélyebb gazdaság-és elmélettörténeti, ezen belül pénzügytörténeti ismeretek kiválóan hasznosíthatóak a megalapozó tárgyak körében, de a doktori iskolában is.

3. Tudományágunk eleven mozgásban, változásban van. A közgazdaságtan paradigma-váltásának jelensége a pénzügyek területén is jelentkezik. Megfogalmazható úgy, mint a kötelező újraelosztási rendszerekről az önkéntes rendszerekre való áttérés jelensége.
Abból a tényből, hogy a jóléti állam túlelosztása tarthatatlan terhet ró a versenyképességért küzdő vállalkozások vállára, s nem biztos, hogy az egyének által fizetett adók is a legcélszerűbb felhasználásra kerülnek a közösségi döntések során, következik, hogy nagyobb lesz a szerepe az öngondoskodásnak, egyéni felelős döntésnek. Amihez viszont a jövedelemtulajdonosnál kell hagyni a jövedelem nagyobb részét. A konkrét magyar viszonyok viszont nem értelmezhetők bizonyos gazdaságtörténeti megközelítés nélkül, hiszen nem absztrakt elvekről, hanem konkrét megvalósítandó intézményi változásokról van szó. Társadalombiztosítás-magánbiztosítók, egészségügy-finanszírozás, -privatizálás, közoktatás-magániskolák, szociális intézmények, egyházi és alapítványi karitatív intézmények, stb. E visszarendeződés nem mellőzheti a gazdaságetikai megfontolásokat. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzügyek különösen kényes területe az etikának, lásd: pénzmosás, bennfentes kereskedelem, belső- és kapcsolt hitelek, egészségügy teljesítmény-finanszírozása.
Mindehhez kitűnő bázist nyújtanak a magyar és a nemzetközi pénzintézetek kutatóközpontjai, így a MNB, az ECB vagy a Deutsche Bundesbank kiadványai. Ezek és a hálózatokon, szakirodalomban elérhető anyag folyamatos feldolgozása a szak oktatóinak minden percét leköti. Még szerencse, hogy a szakmánk a szenvedélyünk!